The Imitation Game - 'Kódjátszma' - Rövid kritikaféleség

Másnak lenni nagyon nehéz, legyen szó bármilyen másságról. Az a tény viszont, hogy valaki különbözik valamiben, önmagában nem lehet(ne) elítélendő dolog. Sokat gondolkozom azon, hogy az emberek miért olyan ostobák néha... Miért látják sokan alapból rossznak vagy fenyegetőnek azt aki valamilyen módon eltérő? Igazságtalan valakit '''elfogadhatatlannak'' nyilvánítani egyetlen tulajdonsága miatt, különösen akkor, ha azon a bizonyos tulajdonságán nem lehet változtatni. Az ember egy nagyon összetett és bonyolult lény...Mit számít egyetlen tényező különböző mivolta, ha az egész képet nézzük? Csakhogy valaki nem is akarja megnézni a teljes képet. Ez az ostobaság, szerintem, a diszkrimináció gyökere. Minden ember egy érme, két oldallal.

Persze, Alan Turing estében azért kicsit más a helyzet.Jól lehet komoly okkal, de csak az egyik oldalát lehetett látni az ő történetének. Akkoriban az újságok csak annyit tudtak róla, hogy homoszexuális. Ennyit sajnos elég is volt tudniuk ahhoz, hogy a bíróság is elítélje. A legtöbb embereknek fogalma sem lehetett arról, hogy Turing-nek már azokban az időkben is sokat köszönhettek . Az öröksége nélkül pedig ma számítógépünk sem biztos, hogy lehetne...

Itt szeretném leszögezni, hogy nem az elfogultság íratja velem azt amit a filmről és Benedict Cumberbatch-ről írok! Úgy néztem a filmet, hogy igyekeztem kitörölni mindazt amit eddigi filmjei és alakításai alapján elkönyveltem magamban.

***

Nos, igazán kellemeset csalódtam. Ugyanis sok mindentől féltem ezzel a filmmel kapcsolatban.
A leginkább attól tartottam, hogy unalmasra és teljesen jelentéktelenre sikeredik a végeredmény, ahogy azt a Fifth Estate-nél is tapasztalnom kellett. Most azon a véleményen vagyok, hogy össze sem hasonlítható a kettő.

A Kódjátszma korrekt nekrológ. Őszintén örülök, hogy szerencsére nem vittek semmit túlzásba. Tehát nem volt az az érzésem, hogy Turing-ből hőst vagy szentet akarnak csinálni, mert eleinte erre a szándékra gyanakodtam.Végül mindent amit fontos tudni róla helyesen adagoltak, így számomra nem billent át irreális túlzásokba a film mondani valója. Alan Turing egy ember volt és ember is maradt. Nekem pedig ez tetszett a legjobban. A film egyik erősségének tartom, hogy valóságos együttérzést, sajnálatot tud ébreszteni a nézőben, holott végtelenül egyszerű maga a cselekmény, a történet. Az nem épp pozitívum ugyan hogy nem is nagyon tartalmaz fordulatokat amik meglephetnének, de ennek ellenére képes volt ébren tartani a figyelmem, mert a főszereplő rokonszenvet ébreszt, sőt már-már szánalmat is. A film valóban szeretne egy kis igazságot Turing-nek, de a történet még sem erőlteti hogy mártírként tekints rá, de hatásos a karakter. Ezt a hatást fokozza például az, hogy a narrációban Turing, az őt kihallgató rendőrön keresztül a nézőt is megszólítja. Ez már az első perctől azt az érzetet kelti, hogy oda kell figyelned és nálam nagyon jól működött. Az idősík váltást viszont kissé zavarónak éreztem, mert nem tartották minden esetben fontosnak kiírni hogy épp hol járunk.  Egy karaktert sem találtam teljesen feleslegesnek, bár egy félórát még adtam volna hozzá, hogy valamelyik izgalmasabb konfliktust esetleg jobban kidolgozzák vagy akár a rendőr szerepét is elmélyíthették volna...  

Az operatőri munkát nem nevezném kiemelkedőnek, de véleményem szerint ezen a téren nem is volt szűkség semmi különlegesre. Viszont nagy segítség volt a hangulat teremtésben hogy a zene jól hallható volt és remek. 

A színészek közül Keira Knightley szerethetősége lepett meg a legjobban. Végre nem volt annyira kimért a játéka , mint amilyennek nekem mindig tűnt.Olyan természetesség volt benne, amit én valahogy eddig hiányoltam nála. Fogalmam sincs hogy ez végül is kinek köszönhető. Lehet hogy Keira játéka is érettebb lett a kórral, esetleg a rendező érdeme vagy Benedict hatása... A lényeg, hogy tényleg kedveltem Joan Clarke karakterét Keira miatt is.Mark Strong és Charles Dance is , a két főmuki, remekelt és felváltva dühítettek.  Benedict Cumberbatch meg simán kirázta Turinget a kisujjából. Nem először játszott ilyen karaktert ezt tény és bizony Turing-ben és Sherlockban  van sok hasonlóság, de ennek ellenére azért nem volt nehéz ezt elfelejtenem. Hihetetlenül meghatóvá tudta tenni a karaktert számomra. Nem éreztem soknak sem a furcsa kiejtést, a kis dadogást, a butácska képét vagy a sírást sem , mert ezekre mind odafigyeltek, hogy megerősítsék benned azt az érzést, hogy Alan Turing egy valóban létező személy volt és őt látod. Az egyik utolsó jelenetben, megrázóan élethű a matematikus kétségbeesése és mivel tudjuk mi  a vége még felkavaróbb lett a befejezés.  

 

Oscar esélyes a film és szerintem Benedict vagy akár Keira is megérdemelné az elismerést, bár elég erősek a verseny társak is. Kíváncsi leszek az eredményre. Nekem viszont egyértelműen 5 csillagos élmény volt.